Amerikai álom ide vagy oda, az események kezdetben egyáltalán nem alakultak olyan rózsásan, mint vártam. Az első néhány napra nem terveztünk fix fotós programokat, hogy egy picit tudjunk akklimatizálódni. Erre a jetlag miatt valóban szükségünk is volt, és az esős, őszies időjárás sem segített átlendülni ezen a holtponton. Mindenesetre elindultunk a belvárosba felfedezni New York utcáit. Pontosabban Norbi idegenvezető szerepbe bújva körbevezetett az ismertebb és kevésbé ismert helyeken, mondván, közben bemelegítésként kezdjünk el hangulat fotókat kattintgatni az utca emberéről.
Street fotózás kudarcok
Amennyire egyszerűnek hangzott ez az ötlet, olyannyira izzasztó feladatnak bizonyult a megvalósítás. Főleg, hogy alapvetően az utcai fotózás Budapest különböző pontjain nálam úgy szokott kinézni, hogy a kedves modelljeim felkérnek egy-egy projektre, így nekik szánt szándékuk, hogy szuper fotók készüljenek róluk. A street fotózás viszont ezzel szemben egy egészen más műfaj, mondhatni amolyan paparazzi fotós szerepet kell felvenni hozzá, hiszen spontán pillanatokra vadászunk. A New York-i próbálkozásaim több ízben kudarcba fulladtak, hiszen egyfelől szorongtam, hogy mit fognak szólni a járókelők, ha lefotózom őket a hozzájárulásuk nélkül, mi lesz, ha valakit ez zavar és felháborodik rajta? Másfelől nehéz volt úgy hozzáállni a témához, hogy nem volt kontrollom a történések felett, nem instruálhattam a képen szereplő embereket úgy, ahogy azt megszoktam.
Aki lemarad az kimarad
Szó mi szó, elég frusztráló élményekkel indult az álomszerűnek hitt utazás, és nem hogy oldódott volna bennem a feszültség, de egyre csak fokozódott. Aggodalommal töltött el, hogy csak vesztegetem az időm, ahelyett, hogy megvalósíthatnám az álmaim, amiért New Yorkba érkeztem. Egyáltalán nem tudtam felvenni a kinti ritmust, a street fotózásról már nem is beszélve. Mérhetetlenül idegesített, hogy az első nap során a legtöbb képem értékelhetetlenül sikerült és nem komponálhattam számomra tökéletesre a fotóim. Tehetetlennek éreztem magam és átfutott az agyamon, hogy lehet nem vagyok elég spontán típus az amerikai élethez. Próbáltam pozitív maradni és elhessegetni ezeket a gondolatokat, de valahogy nem láttam a realitását, hogy 2 hét alatt valóban meg fogom tudni váltani a világot.
Hello imposztor szindróma!
Ihlet híján inkább vettünk egy-egy adag chicken over rice-t ebéd gyanánt a sarki kioszknál és leültünk a Central Park szélén egy padra megenni. Norbi próbált megnyugtatni, hogy át fogok billenni a holtponton és ő is hasonlóan érzett, amikor először járt New Yorkban és tudja milyen nehéz felvenni a fonalat az otthoni mentalitás után. Nem állítom, hogy sikerült teljesen eloszlatnia a kétségeimet, mert a sok hasonlóságunk mellett neki azért mégiscsak van 20 év előnye hozzám képest a profi fotós szakmában. Reálisan belegondolva teljesen eszement dolog hozzá hasonlítgatnom magam. A bökkenő csupán az volt, hogy ketten utaztunk ki Amerikába, így viszonylag nehéz volt elvonatkoztatni a ténytől, hogy neki minden elsőre és sokkal profibban sikerült, mint nekem az ezredik nekifutás után. No de sebaj, ilyen az, amikor komfortzónán kívül van az ember.
Ismerős arcok a Times Square-en
A negatív spirálból való vissza kapaszkodást az első éles fotós projektem jelentette, amikor összefutottunk két fiatal NFT-s sráccal, akik közül egyikőjükkel a repülőn ismerkedtem meg, ahogy egy korábbi blogban már meséltem róla. Ez a modell fotózás maga volt a megváltás, ahol felcsillant bennem a remény, hogy talán mégsem volt pénzkidobás átutazni egy óceánt azért, hogy itt lehessek New York szívében. Innentől mintha átkapcsoltak volna bennem valamit és teljesen flowba kerültem, ahogy Norbival felváltva fotóztuk a fiúkat. Már nem zavart az eső sem és még jól is mutattak a vízcseppek, ahogy megvilágította őket a Times Square fénye. Olyannyira belelendültem az alkotásba, hogy pár orosz turista is megirigyelte a srácokat és megkértek, hogy róluk is készítsek néhány menő portré képet. Legnagyobb meglepetésemre a végén még egy 10 dollárost is oda nyomtak a kezembe köszönetképpen. Ahogy hazafele a metrón a képeket nézegettük, kezdtem egy picit megnyugodni, hogy az amerikai álom talán mégsem fullad majd teljes kudarcba.
Modell fotózás a Times Square-en, New Yorkban (Shot on: Olympus E-M10 Mark III with Olympus M.ZUIKO DIGITAL 45mm f/1.2 PRO & 17mm f/1.2 PRO)
Üzleti és kreatív portréfotózásról itt olvashatsz bővebben.
Portfólió / divat / társkereső fotózás részleteiről itt olvashatsz bővebben.
Glamour fotózás / művészi aktfotózás kapcsán pedig itt találsz bővebb információt.
Személyre szabott ajándékutalványt, illetve a választható fotós csomagokat itt tekintheted meg.
Comments